Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékezés Pekó Józsefre

2014.01.24

                                                        Emlékezés Pekó Józsefre

                                         peko-jozsibacsi.jpg

Pekó József kertészmérnök 25 éven át volt a Kovács László Kertbarát Kör szakmai vezetője.

Az egyetemet elvégezve a pomázi kertészetben kezdett dolgozni, majd a ceglédi tsz szőlészeti és borászati részlegében helyezkedett el.  Kiváló munkája elismeréseként az akkori földművelési miniszter fontos és nagyobb feladattal bízta meg őt. Először osztályvezető-helyettesi, majd osztályvezetői beosztásban felügyelte a magyarországi kertészeteket. Ezt a munkát nyugdíjba vonulásáig, 60 éves koráig végezte, de szaktanácsadóként még több éven keresztül segítette a minisztérium szakmai munkáját.

Nyugdíjba vonulásakor vállalta el a Kertbarát Kör szakmai vezetését. Az elmúlt 25 év alatt rendszeresen tartott előadásokat a tagság részére. Néhány találomra kiragadott téma a sok közül:

Tájékoztatta a tagságot arról, hogy mire kell figyelni a gyümölcsfák vásárlásakor, és arról hogyan és mikor ültessük el őket. Gyümölcsfa-szemzési, -oltási, valamint -metszési bemutatókat szervezett. Ugyanilyen szemléletes, rendkívüli gyakorlati hasznú, tanulságos bemutatókat tartott a szőlőtelepítéssel és -műveléssel kapcsolatban is.

A Kertbarát Körnek megalakulása óta jeles hagyományai közé tartozott, hogy az évzáró alkalmával megkóstoltuk egymás újborát. Ez az újbor, az ő áldásos tevékenységének köszönhetően is évről évre jobb minőségű lett.

Áprilisban, minden évben megrendeztük a Kertbarát Kör borversenyét. Pekó József rendszeresen tagja volt a zsűrinek. A zsűribe mindig meghívta a minisztérium alá tartozó Borminősítő Intézet munkatársát, Tóth Mihályt, harmadikként pedig hol Magyar Lajost, egyetemi évfolyamtársát, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének főtitkárát kérte fel, hol Merényi Károlyt, minisztériumbeli munkatársát.

A borversenyek megrendezése kitűnő alkalomnak bizonyult nemcsak a szőlőből készült nedűk megmérettetésére, elismerések szerzésére, hanem a zsűrizéskor elmondott észrevételek, tanácsok, a hibák kijavítására tett javaslatok a borokra is igen jótékony hatással voltak.

A szőlőtermesztéssel és borkészítéssel kapcsolatos tanácsai, szakmai iránymutatása mellett hasonlóan nagy jelentőséggel bírt az a rengeteg segítség, amit a szintén évenként, a Vörösvári Napok keretében megrendezett terménykiállításunkhoz nyújtott kiemelkedő szakértelmével és utánozhatatlan lelkesedével.

80 éves korában még olyan szellemi frissesség, munkabírás volt jellemző rá, hogy házának kertjében kékfrankos szőlő telepítésébe kezdett. Tavaly, 85 éves korában pedig még fára mászva mutatta meg nekünk az őszibarack helyes metszését.

2013. november 29-én meghitt ünnepség keretében emlékeztünk meg 85. születésnapjáról. Az évzárónkat is jó hangulatban töltötte el velünk.

December 29-én kaptuk a szomorú hírt, hogy váratlan rosszullét következtében meghalt.

 

Halálhíre úgy ért minket, mint derült égből a villámcsapás. A világ szegényebb lett egy nagyon jó emberrel, egy kiváló szakemberrel. Hányszor hallottuk már gyászbeszédekben a „pótolhatatlan veszteség ért minket” kifejezést… De mi sem tudunk mást mondani. Elvesztettük szakmai vezetőnket. Elárvultunk nélküle.

Persze, idővel majd a helyébe lépnek, mert sok kiváló szakembere van ég ennek az országnak. Ő számunkra mégis pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen marad. Mint ahogy a költő is írja szívszorító versében:

 

„Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.”

 

Nélküle már mi sem leszünk többé azok, akik korábban voltunk. Szegényebbek és gazdagabbak lettünk egyaránt. Szegényebbek, mert már nem találkozhatunk vele előadásai valamelyikén, nem hallgathatjuk tanácsait, okos korholásait, ha valamit rosszul csináltunk. De egyben gazdagabbak is, mert az ő egész élete, munkája, küzdelme, erkölcsisége, bölcsessége beleköltözött szívünkbe, lelkünkbe, és az időnk végezetéig erősíteni fog minket.

Mindig emlékezni fogunk rá, és ő továbbra is segíteni fogja munkánkat, ott lesz majd, amikor gyümölcsfát metszünk, újbort fejtünk vagy akár szőlőt telepítünk. Ott lesz a borversenyeken is, és szelíden csóválja a fejét, ha a kénezést elvétettük. Megdicséri termékeinket az augusztus bemutatón, és együtt örül sikereinknek.

Ott lesz velünk, amikor ősszel színpompás ünnepi ruhába öltözik a föld, hogy a nyarat elbúcsúztassa, és ott lesz velünk tavasszal is, amikor felszabadultan nagyot sóhajt, és újra életre kel az anyatermészet.

Ez a sóhaj mindig az övé is lesz. Az övé, aki úgy tudott együtt élni, együtt lélegezni a természettel, mint senki közülünk. Senki sem értette közülünk annyira a föld szavát, mint ő. Minden gondolatát, rezdülését érezte, értette. És tudta, hogy a földdel, a természettel, a növényekkel, állatokkal szeretettel és elővigyázatosan kell foglalkozni. És a legnagyobb elérhető szakértelemmel, tudással. Hogy mindig csak építeni tudjunk, és soha ne romboljunk.

Benne a végtelen szeretet és a roppant szakértelem is megvolt az anyatermészet iránt.

Mindent tudott, amit tudni kellett, és mindent megtett, amit lehetett.

Az útját végigjárta, a harcát megharcolta, tudását, szeretetét átadta nekünk.

 

Kedves Jóska! Isten veled! Legyen neked könnyű a föld! Soha nem felejtünk el!

 

Kertbarát Kör

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.